Igaz még nem nekünk, de azért kiírom. A blog új helyre költözött. Tegnapi nap sikerült élesben elindítani a rendszert, így az új posztokat itt találjátok: http://familyandadhd.blogspot.hu/

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani kitartó és - olykor kevésbé - sikeres nevelésének édesapám részéről. Nagyon sok boldog pillanatot, az unokáikkal és még legalább ennyi apák napját kívánok neki és hasonló jókat apósomnak is.

Ne feledkezzünk el persze a mi kis családunk háziúráról sem, aki ebben a percben - még - másfélszeres boldog apuka. Remélem sok-sok csodás pillanatot fog megélni még csintalan gyerkőceivel.

BOLDOG APÁK NAPJÁT!

Hát igen, gondolhattam volna, hogy ez lesz. A franc kertel mostmár. Tokaj közelében lenne egy ház. Csendes, kertes, jó helyen, 80m2 az alap, 1500 a telek gyümölfákkal, konyhakertel. Közös megegyezés alapján rábolintottunk, mert valahova ki kell hozni a picit és albit nem tduunk két gyerekkel egy fizuból fenntartani. A 80as alapból 50m2 a szobák alapja, szóval bőven lenne hely mindannyiunknak. Úgy döntöttünk közös megegyezés alapján - én felvetettem, apuka rábolintott -, hogy csapjunk rá. Norbinak is jobb lenne, mert itt sem az egészségüggyel, sem a közoktatással nem vagyunk megelégedve és valljuk be ő nem panelgyerek... Mág tavaj felvetette, amikor a bocskaiból költöztünk, hogy van fundamentája, legalábbis kedvezményezett, azzal nem tudom azóta történt-e valami sok variációt hallottam már a szájából, de egyik áthúzza a másikat. Így úgy döntöttem, hogy nem érdekel. 1,5 millióból lenne egy saját frissen felújított házunk és mivel - elmondása szerint - nem számíthatunk rokoni segítségre semmilyen téren kénytelenek leszünk hitel után nézni. 5 évre havi 26 ezer. ez nem is sok, most az albiba fizetünk ennyit és akkor legalább saját lenne arról nem is beszélve, hogy panellban az ember nem tudja megtermeli a gyümölcsöt, zöldséget, amivel köztudottan olcsóbban jönnénk ki. 
Szóval két variáció áll fenn, vagy a Tokaji ház és akkor amíg itt van munkája addig külön vagyunk, aztán januártól ott kezd. Vagy megyek a szüleimhez, de semmivel sem fogunk anyagilag olcsobban kijönni csak Norcinak lesz jobb. Vagy megyek egy harmadik helyre ahova ki tudom hozni a babát, de akkor viszont elvállnak utjaink. Mert az biztos, hogy benn nem hagyom és egyik rokon sem hozhatja ki, egyrész sehol nincsenek meg a megfelelő körülmények, másrészt én tiltom meg mert a két gyerek nem lesz egymástól elválasztva. Szóval a jelenlegi helyzet úgy áll, hogy vagy összejön a tokaji ház vagy szét válnak útjaink házasság ide vagy oda... ez nem ultimátum, sem semmi más ez egyszerű racionális érv.

Sok víz folyt le az elmúlt pár nap alatt azon a bizonyos folyón. Norcikámnak megint pszichés láza volt, valószínűleg valamit nem akart és így reagált rá. Jövő hónapban kérek a pesti neurológusunkhoz időpontot, ő ismeri a gyereket, mi is nála nőttünk fel, mert az itteniek... neurológus még nem is látta csak pszichológus, az meg sokat nem ér... havi egy alkalommal én is elbeszélgetek az álltalánosságról bárkivel merthogy semmi konkrétat nem mond és havonta 1* 45 percben nemigen lehet elbeszélgetni egy ilyen kicsi korú gyerek problémáiról, mert itt napok, hetek alatt változnak a dolgok... Szóval kell egy normális orvos mert itt a környéken komolyan mondom mindenki sík, annak ellenére, hogy dombság.

Ovi-Bölcsi téren ott tartunk, hogy kezdek besokalni, hogy a sokadik pszichés láz után is futás érte és doki, minek fussak, amikor tudom mi baja? Mindegy. De az biztos, hogy ez, így nem fog maradni, szerencsére már nem sok van a bölcsiből vissza. Sokszor jön haza a manó panaszkodva, tudom mikor hazudik és mikor nem, maradjunk annyiban. Semmi esetre sem fog jövőre bölcsibe járni az fix. Még egy hétig itthon marad velem, mert egyrészt meleg lesz/van és kijönnek a melegkiütései. Bevigyem hogy hazaküldjék mert nem hiszik el hogy nem bírja a meleget, mert itthon is 0-24ben megy a venti és hintőporozom, na nem... Szóval még egy hétig itthon lesz velem, ez lesz az ő szabadsága, fogalmazzunk úgy. Ovi tekintetében nagyon nem erőltetem, mert tudom, hogy nem feltétlen lesz jó helye 30 gyerek között mert 14 között nem kap megfelelő elátást nem még a dupla látszámnál. Ha nem megy oviba akkor majd kitalálunk valamit, de az biztos, hogy vagy megy egész nap vagy itthon lesz, mert napi 4 órára nem viszem be, az csak kínzás neki. A felkészületlen pedák miatt és a vacak oktatásügy-egészségügy kapcsolata miatt nem fogom minden nap kikészíteni, hogy ő miért nem maradhat. 

Én személy szerint még midnig az esküvő miatt rágódom. Kicsit vacakul esett, hogy többszöri kijelentésre kérésre is azt a reakciót kaptam drága páromtól, hogy nem szólunk senkinek, mert ugyis csak az lesz, hogy minek esküszünk és ellenezni fogják, ennek ellenére meg többektől is megkaptuk, hogy lett volna lehetőség egy kis családi ebédre vagy valamire. Nem nagy dolog, de nekem ez azért hiányzik. Nem volt lakodalom, sem fehér ruhám, nem volt még a fiam sem ott... csak két tanu és mi... nem ez volt életem legszebb napja, azt igérte, majd lesz egy "rendes" is, az már nem lesz olyan, de azért reménykedem, hogy legalább egy hétvégi ebédre összeülünk. Az, hogy rokonságomból szinte csak a szüleimet érdekli - tisztelet annak az egy két embernek még -, hogy mi van velem és velem együtt örülnek sírnak, az egy dolog, de hogy neki meg lenne a "családja" és azért mert fél az elutasítástól maga ellen fordítja őket, nem értem. Persze, hogy egy idő után mindenki ellene fog fordulni és nem értik, hogy miért ilyen, bár nem tudom régen milyen volt, de én hiába nyaggatom, hogy hajrá, menjünk, csináljuk satöbbi... :(

1 hete dolgozik, apuka. Látszólag jól érzi magát a munkahelyén. Mostmár fix, hogy csak december végéig tartó munka mert január elsejável át kell a cégnek állnia a tervezett projektre és utána már nem kell nekik mérnök aszisztens a régi mellé, elég lesz a régi munkatárs. Nekik jó mert be tudják fejezni határidőre a munkát, nekünk jó mert addig is van munka. Utána nem marad a cégnél mert oda nem kell más részlegnél meg amúgy is leépítések lesznek, szóval már most nézelődünk munka után januári kezdéssel.

Több alternatíva is született, hogy hogyan spóroljunk, mert bizony idő van és rengeteg dolog nincs még meg. Egyrész ötlet volt, hogy megyünk a szüleimhez Norcival, de nem járható út az exem miatt. A táv nem lenne gond, mert ő addig marad itt, amíg munka van mindenképp, mi meg majd megleszünk, kibírjuk valahogy, mert a kényszer nagy úr...
Volt ötlet, hogy menjünk az ő szüleihez, de szintén nem járható út, mert Norci még 22kor ébren van, ők meg azért csak dolgoznak, kell pihenniük. Mert ha az albit fel tudjuk mondani akkor havi 50ezer megmarad amit máris tudunk a jövevény cuccainak beszerzésére költeni, mert irreálisan padlón vagyunk e téren. És mivel amúgy is kell másik lakás/ház ahova kihozhatjuk, költözhetünk, így mindenképp másfelé nézünk. A felajánlott házikó úgy néz ki leszavazásra került, mert sokat kellene rákölteni. Most kilátásban van egy munka jövő évvel és egyuttal annak a környékén jelképes pénzért egy házikó is. Igaz erre még várni kell, hogy mi lesz a munkával, na meg, hogy kedves párom mit tud intézni, mert arra már rájöttünk, hogy nekünk kell összerakni a lakásra valót akármilyen kevés összegről van szó. Jelenleg próbálok pályázni egy kissebb támogatásra, amiből beruházni tudunk, de ha az nem jön össze akkor marad itt is a kényszer.

Holnap apák napja. Felajánlottam neki, hátha el akar menni kikapcsolódni, vagy ennek ünnepléseként apai szerepét szeretné kiélni és a kicsi fiával kettesben lenni, de semmi reakció... Nesze, próbáljon meg az ember kedves lenni...

Norcikám kicuccolt hozzánk tegnap. Kaptunk egy hívást a bölcsiből egy óra felé, hogy nagyon lázas, tudván, hogy mi a helyzet nem erőltették, hogy szaladjak érte csak jeleztek felénk. Apukára rácsörögtem mi a helyzet, ha jön hazafelé akkor menjen a manóért és úgy haza. Semmiképen nem tudtam volna menni érte, mert az egész délelőttöm hasmenésből, hányásból, fekvésből állt. Hát nem nagy meglepetésre egész úton szaladgált hazafelé, jól volt, itthon is elvolt, bár estére mikor segíteni kellett volna, rögtön csak feküdt és nem érezte jól magát. Gyakorlatilag egész éjjel fenn voltunk. Hol Manócska miatt, hol én görcsöltem be, szegény apucit nagyon sajnáltam, viszont eljutottunk arra a pontra, hogy kell valaki, mert ha mind a ketten betegek vagyunk apuka sem bír pihenni meg a háztartás sem halad. Reggel apósom hozott lázcsillapítót mert tegnap délután elfogyott, így estére hütőfürdő és a maradék Cataflan ment neki. Elég rég óta ébren van, reggel el akartam vinni dokihoz, amikor ráeszméltem, hogy apukánál van a taj kártyája, - hát hol is lenne ő szokta vinni - így holnap lesz a dokiból bármi. Hétfőn mennie kell bölcsibe bármi lesz mert nekem meg dokihoz kell mennem és oda nem tudom magammal vinni.

Tegnap délelőtt még volt annyi lélekenergiám, hogy belépjek a postára befizetni a számlákat, hazafelé már kiséretet kaptam annyira rosszul lettem. :S Meleg is, jól sem vagyok, úgy minden. Voltak itt a gyámügytől is hát miért ne lettek volna... Norcival probléma van, felinvitáltam, leültünk, elkezdte sorolni a dührohamait, az agresszióját és hogy ez így nem jó, bölcsibe nem mehet már, jogilag sem viszont ovodába nem veszik be, nem tartják a gyerek miatt a hátukat és lakcímkártyánk sincs, így ha nem jelentkezünk be és intézzük el a végén mi leszünk megbüntetve mert elmúlt 3 éves és köteles menni... Végighallgattam, majd "mosolyogva" közöltem, hogy tudom mi a probléma, ADHD-sak vagyunk, ezzel sokat kezdeni nem tudok, fejlesztést kap a gyerek, sem pénzem, sem energiám, hogy havi több tizezerért plusz terápiákra járjon. Tudom, hogy kevés de akkor harcolják ki ők az oktatás és egészségügynél, hogy több fejlesztést kapjon mert ez édes kevés. szóval kijöttek, hogy felidegeljenek és hogy közöljék, hogy bár nem én vagyok a hibás az ügyben mi minket fognak büntetni ha nem teszünk valamit. 

Tegnap elkezdtem lezongorázni a vitát, amit a nővérem okozott muszáj volt még valakinek tudnia róla, aki rendet fog tenni talán mert, amit már meg mer magának engedni az pofátlanság...
Reggel nem mentem vérvételre végül, Norci fél 8kor ült kocsiba és esélyem sem lett volna 15 perc alatt beérni, pláne, hogy mostanság megint gyötörnek a reggeli rosszullétek.
Apuka nagyon jól érzi magát a munkahelyén, saját irodája van, most érkezik a saját pc-je, boldog, megkönnyebbült, hogy ennyivel előrébb vagyunk és látom rajta megbecsüli. Cserébe én is próbálok kitenni magamért, tegnap meglepődött, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok túl jól mennyi mindent megcsináltam. Norcit is lefoglaltam, több türelmem volt hozzá, játszottunk vele, nem volt hiszti, kiabálás. A tegnapi nap úgy telt el hosszú idő után ismét mint egy igazi boldog családnál.

Senki nincs még itthon, így talán van időm egy gyors posztra. A tegnapi cirkusz után, amit a nővérem okozott lenyugodtam reggelre. Bár mostanában mindennaposak ismét a reggeli rosszullétek, de elkészült Norcikám és Apuci is elindult időben. Egész délelőtt szinte semmit nem csináltam, megírtam pár mailt, ami még elmaradt, kerestem a lakásmegoldásra problémát és az albidíjra de semmi remény. Délutánt takarítással, töltöttem, a lakás mostmár - végre - patyolat csak a cicát kell kitakarítani, de az Apuci reszortja. Volt itt a tulaj nemrég. Van villanyszámlánk, ami pár forint híján 5000, illetve megjött a gáz, ami meg 10000. Mivel víz csak két havonta jön de ő minden hónapban rendezni akarja, így kiszámoljuk a fogyasztásunk, ami 14 m3, vagyis 7000 Forint, erre rájön a közös költség 3000 és a bérleti díj és ott tartunk, hogy 50000 Forint. Nem megmondtam múlthónapban, amikor bejelentették, hogy általánosítják a gázt? Szal van cirka 3 napunk 50000 beszerezni vagy mehetünk 15 napon belül az utcára, jelenleg ez a helyzet.
A fiúkat nagyon várom haza, főleg Norbikámért aggódok, mi lehet vele? Tegnap hoztunk levest és husit, az lesz a kajcsi ha hazajönnek. Van még darált dió és tészta kifőzve, akinek esetleg kevés lenne. :)

Ma viszonylag nyugodtabb napunk volt, Norcikám nem volt itthon délelőtt, mi ebéd tájt mentünk el itthonról, lett volna mit csinálni, de döntött az apuka. Egész délutánunk semmittevéssel telt, amíg vártuk a gyerkőcöt. Majd este 7 felé hazaevickéltünk. Norci kicsit zokon vette, hogy apa megy boltba ő meg nem - nem előtte kellett volna kijelenteni -, de a szomszéd néni épp akkor jött a Balcsiról haza és megvigasztalta egy sportszelet és némi játék kíséretében. Aztán miután apa hazajött vacsi, fürcsi és fekvés, mert hát nélküle egyik sincs. Kiváncsi leszek, holnap akkor hogy fog a manókám bölcsibe menni és hazajönni. Pénteken Albit kell fizetni, még mindig kétséges, hogy miből. 25 az albidíj, 10 a gáz, 3 a közös költség plusz a villany és a víz, múlthónapban fizettünk 39et, most egy 10el többet kell a gáz miatt így e hónapra 50 ezer körül számítunk. Fogyasztásfüggő, meglátjuk.

Pocaklakó rendben van, ma kicsit apára hoztuk a szívbajt, mert a nyákdugó távozott már egy ideje - Norcival három hónappal előtte, de amúgy max 1 hét a normális - és ma mintha magzatvíz szivárgást észleltem volna. Teljesen száraz voltam majd majd színtelen nedvesség hatotta és a fehérneműm és kicsit beparáztunk, mert még gyakorlatilag semmi nincs meg a kórházba még az alapvető zokni, bugyi, köntös sem.
Már hó elején elhatároztam, hogy nem érdekel megveszem, ami kell, mert már semmim nincs, de nem, a gyerek az első így megint kimaradtam az osztásból...
 

Megválaszolatlan kérdések egyike...
Oké, hogy Kedvesemnek van hétfőtől munkája, de miből fogjuk az e-havi bérletet rendezni 5 nap múlva, amikor ma úgy hozatott kenyeret??? Ha költöznünk kell emiatt hó végén akkor bukta a munkát... :S

Egy apró lépést tettünk előre afelé, hogy rendeződjenek a dolgok. A bölcsőde központi vezetőnője átvette az irányítást bölcsőde ügyben, mert mindenki a másikra mutogat.

Bölcsi:
Nem akarják felvenni.
A kisebbekre (6 hótól vesznek fel bölcsist) veszélyes.- Ezzel egyetértek
Ovi:
Nem veszik fel.
1. Lakcímkártya csak területi. - Bölcsibe is felvették el kell fogadniuk
2. Norbi állapota túl komplex és meghaladja a bölcsőde kapacitását. - Annyira nem az, ha foglalkoznak vele, utazó fejlesztőpedagógust amúgy is kap.
TKVSZB:
Norci állapota egyáltalán nem olyan súlyos, oviba mehetne. - Ezzel egyetértek
Módszertani:
Felvehetik oda oviba, de ha gyógypedagógiai oviba jár akkor az iskolát is ebben fojtathatja. - Ezt meg akarjuk akadályozni.

Szóval most jelenleg itt tartunk, jó lenne ezt mihamarabb rendezni és pontot tenni az ügy végére.

Jóhír; Norci mégiscsak menni fog bölcsibe a jövőhéten, apósom elvállalta, hogy 1-2 hétig beviszi.

Végre eljutottunk arra a pontra, hogy Matyinak van munkája. Amint lesz némi pénzünk és meglesznek az irataim nekem is lesz. De az még odébb van sajnos. A jó hír mellé társul egy rossz is. Norcikám nem lesz ovis, egyszerűen elutasították a legutóbbi indok a lakcímkártya és a régi szakértői (hozzáteszem februári és 2014-ig érvényes). Viszont úgy néz ki, hogy a bölcsiből is ki kell venni, akkor viszont nem tudom mi lesz. 7.15 körül tudja legkorábban Matyi bevinni, viszont lehetetlen, hogy a város másik felébe átérjen 15 perc alatt gyalog, amikor haza fél óra alatt ér és azért tőlünk is egy fél óra, de akkor kvázi futott. Viszont ha Norci nem lesz bölcsis akkor egész nap itthon fog unatkozni, kiabálás lesz csak belőle, veszekedés és unalom, arról nem is beszélve, hogy akkor nekünk kell fejlesztésre behordani, ami meg nem tudom, hogyan valósulna meg ha 8-16ig dolgozik az apja én meg a bölcsiig nem tudok kimenni nem még a módszertaniba. Valamint mivel nincs lefoglalva nem vezeti le az energiáját, kvázi egész éjjel ébren lesz és nem tudom meddig fog az apja tudni alvás nélkül dolgozni, annak meg semmi értelme. Tegnap kinn voltunk a nagynénjénél ott sokat szaladgált, játszott természetesen degeszre ette magát és jól  elvolt, estére meglett az eredménye, mert hazajöttünk, kicsit mesét nézet és lefeküdt aludni, sokára aludt el de nyugton feküdt többnyire, így tegnap este mi is tudtunk egy kicsit aludni.

A reggel már egy jó adaggal kezdődött, kiborulás, dühroham. Szerencsére mikor megtudta, hogy autóval megyünk megnyugodott (ez az egyetlen, amire lenyugszik, ritkán autózik és nagyon imádja). 8ra volt időpontunk pszichológushoz, ahol kiderült, hogy nem ma hanem holnap kell menni csak elírták a papírunkon. Bevittük a manót kilencre bölcsibe, onnan Matyinak orvosi majd TKVSZB. Itt kiderült, amit mi is mondtunk, hogy a Bárcziba csak fejlesztést kap, vagyis onnan járnak ki, nem pedig csak oda vehetik fel. Át az Ovi központjába ott gyakorlatilag le lettünk ordítva, hogy ez nem így van és ezzel a lakcímmel nem vesznek fel, oldjuk meg a bejelentkezést. Érdekes, hogy az ovi akarja megmagyarázni a TKVSZB-nek hogy az ő általuk kiállított papír úgy nem jó ahogy van. Bementünk a Bárcziba, hogy mi a helyzet de addigra nem volt benn az igazgatónő. Holnap 9 után benn lesz, 8-9ig megint vagyis mostmár tényleg pszichológushoz megyünk, majd Bárcziba kéne és még 11ig vissza a TKVSZB-be. Hogy Matyi, hogyan fogja kivitelezni nem tudom mert én már nem tudom, mert nem bírok ekkora távot már, pláne nem ilyen melegben arról nem is beszélve, hogy 9-11 között TKVSZB és Bárczi nem fog összejönni mert egyszerűen fizikai képtelenség a város egy pontjából kiérni a másikba két óra alatt úgy hogy mindkét helyen kb 1 órát intézkedsz. Ma szerencsére volt kocsi, holnap majd kitalál valamit. Az meg, hogy hétfőtől hogyan fog Norbi oviba járni Matyi meg dolgozni kérdés mert a város két pontján van az is...

Ma 4,30kor kezdődött a nap, vagyis kicsivel előtte, amikor Norci kijött mellénk. A kiborulása egészen majdnem fél hétig tartott, nem kevés türelmet igénylően. Azóta viszonylag nyugodt. Lassan öltözünk és nekileselkedünk a napnak. Pszhihológusnál kezdünk, mert 8ra kaptunk időpontot, aztán megy bölcsibe mi meg a dolgunkra. Apucit tegnap felvették dolgozni, hétfőn kezd. Nagyon örül mindenki ennek a hírnek. Amint meg lesznek az igazolványaim, lesz szerződésem és akkor én is tudok dolgozni. Ez a hónap kétséges lesz, mert az albit rendezni kell és eléggé türelmetlenek a tulajék, viszont egy vasunk sincs, szal ha nem fizetünk mehetünk. Most talán akad a hétvégén egy kis fusi meló amiből rendezni tudjuk, ha nem akkor gáz van.

BOLDOG NÉVNAPOT NORCI!

Édes kicsi fiacskánknak ma van a névnapja. Sajnos nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy azt terveztük, így nem lesz névnapozás. Ilyen sem fordult még elő, hogy ne kapjon semmit és ne is legyen sütve. Kicsit sajnálom, de kicsi még, nem haragtartó, majd bepótoljuk.

 

Egy szülő életében az egyik legérzékenyebb téma, ha a gyermeket valahonnan elutasítják.
Nemrég kiderült, hogy kisfiúnk nem járhat oviba, legalábbis nem ide, ahova beadtuk - akkor miért és hogyan vették fel nemtudom -, de most derült ki, hogy olyan komplex fejlesztést igényel, amit csak speciális óvoda tud nyújtani neki, ami meg kinn van a világ végén. Szóval vagy marad bölcsibe vagy pedig kisegítő oviba fog járni. A dolog érdekessége, hogy ha komplex fejlesztést igényel akkor miért is csak heti 2 alkalommal jár ki a fejlesztő hozzá? Holnapi nap folyamán még megyünk pár kört ennek intézésének érdekében, mert roppant kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből...
Ahhoz, hogy bármi konkrétat (nem csak a nem meghatározott diagnózisokat) kapjunk diagnózis terén túl jól teljesít a gyerek, sőt még egy vacak fejlesztési tervet sem láttunk, ahhoz, viszont, hogy integráltassuk egy közeli oviba viszont túl komplex fejlesztést igényel. Kérdem én, akkor miért nem jár többet ki hozzá fejlesztőpedagógus? Miért nem kap átfogó fejlesztést és mi miért nem kapunk normális tájékoztatást?
 

Tegnap este óta sokat gondolkoztam, hogy írjak-e én is, aztán úgy döntöttem uccu neki. Nem fogom mégegyszer ugyan azt leírni csak néhány hozzáfűznivalót.
Ki vannak akadva egypáran miért nem szóltunk előre. Nos tisztázzuk, nem kicsi sem az én sem a párom családja (mert ilyenkor persze a két éve nem látott rokonnak is szólni illik különben besértődik) és ha mindenkinek egyesével szólok, hogy figyi esküdünk az nem kicsi telefonköltség. Mert üzenni nem illik, sőt ha már illendőség, ez nem is telefontéma, szóval marad a "meghívó" mi esetünkben értesítő. Mire kibogarásszuk, hogy mindenkinek a címe megvan-e és mindenkinek él-e, aztán pedig az értesítő költsége és akkor még a postáról nem is beszélve. Nem volt és nem is akartunk áldozni több tízezret arra, hogy mindenkit időben kiértesítsünk. Ha pedig mégiscsak szólunk akkor illik meghívni is az embereket, legalább egy ebédre, viszont jelen esetben még a tanukat sem tudtuk meghívni hozzánk sem. Vagyis anyagi szempontból nem jött volna össze, etikett szempontjából megint csak nem lett volna helyes. Ha már esküszünk és két tanúval csak akkor ez a legcélszerűbb megoldás. Egy éve volt az eljegyzés akkor is a rokonok nagy része (a rokonság mindkét felére egyformán értve, nem fogom mindig kihangsúlyozni) még egy "Gratulálok" szót sem tudott elereszteni, pedig ezt is ILLETT volna. Akkor ha már nem is gratulál és nem is érdeklődik, akkor minek hívjam esküvőre hisz nem érdekli...? Ugye? Amennyit ad az ember ugyanannyit kap vissza és a rokon megnevezés nem azt jelenti, hogy "beléd is rúghatok akkor is szeretsz mert genetikailag összetartozunk". Szóval ha már kimorzsáztuk az etikettet és kitárgyaltuk a pénztárcánkat - apropó pénztárca, arra sem emlékszem, hogy bárki megkérdezte volna valaha, hogy mikor lesz az esküvő hisz jegyesek vagytok, vagy valaki felajánlotta volna hogy beszáll a költségbe, de azóta mióta megtudta lassan mindenki szintén senki nem szól, hogy figy mi van... - akkor hagy merjem megemlíteni, hogy mióta együtt vagyunk volt két vetélésem, ez a baba sorsdöntőként jött, vagy elvetetjük és akkor vele együtt a tumort is kiveszik a méhemből, ami 90% hogy méhemmel együtt történik, vagy megtartjuk és ha túléli a tumort akkor szülés után veszik ki. Kvázi fennállt a lehetőség, hogy utoljára fussunk neki a KÖZÖS gyerekvállalásnak. Ha már eddig eljutottunk akkor várható volt hogy esküvő lesz mind részemről a komolyság és elkötelezettség jelképeként, mind az apuka részéről, illetve egy kicsit azért is, hogy az a néhány ember aki szeretne szétszedni vegye végre észre magát, most már végképp nem fog sikerülni. Kielemeztük az egészségi állapotunkat is, van még valami? Igen, eszembe jutott...
Blog. A napló egy könyv, amibe az ember leírja örömét bánatát, a blog ennek online, nyilvános formája. Nem azért jött létre, hogy kielemezzem gazdasági, politikai, etikai és egyéb helyzetünket és elmondjam a nagyvilágnak milyen szar nekünk, mert ha nem lenne az akkor is írnánk. egyrészt, az ember megnyugvást talál abban, hogy kiírja bánatát, másrészt ha egy olvasó erre talál és hasonló kérdéskör merül fel a fejében lehet a mi esetünkből tud tanulni. illetve mindenki tudja, közösségi portálon utol lehet minket érni, ami ingyen is van ha az embernek van net hozzáférése, telefon hol van hol nincs és azért külön plusz pénzt kell csengetni. Szóval ez és a többi személyes blog azért íródik, hogy mind az ismeretlenek, kik valamire választ keresnek, mind az ismerősök, akik tudni szeretnék mi van velünk olvashassanak, akinek böki a csőrét nem kell kattintani rá, akinek nem az pedig olvassa és örüljön velünk, minden apróságnak is.
Nos azthiszem mindent hozzáfűztem az előző poszthoz, amit szerettem volna.
Végtére is köszönöm én is minden ismerősnek és ismeretlennek, akik segítettek valamilyen módon. Segítettek, mert segítség egy "hogy vagy?" pár szó, egy ölelés, pár perc az életükből és akkor még az anyagi részét nem is említve. Aki volt már padlón és kiborulva az tudja mennyit ér egy mosoly és az ha az ember felől érdeklődve, engem is szedett össze pár hete is a férjecském a padlóról mert már nem láttam kiutat és a teljes elutasítés szakaszában voltam, amikor én voltam a leghálásabb, amikor egy ismerőssel találkoztunk és - igaz én 1-2 alkalommal láttam - de boldogan gratulált és megölelt, pedig épp akkor siettünk valahova és nem volt időnk beszélgetni. Szóval mindenkinek tanácsolom, egy mosoly ingyen van és nem tudod milyen állapotban van a másik még ha vissza is mosolyog, ne bántsd meg feleslegesen. 
Azoknak akik pedig arról magyaráznak, hogy mit hogy kéne tenni, az illemet okítják, de maguk sem értik csak annyit tudok üzenni nézzenek mélyen magukba. Ez nem az ismerősöknek szól mert nem meglepő módon aki nem ért vele egyet az egyszerűen nem fűz hozzá semmit csak azoknak akik elvárnak dolgokat de azt nem nézik ők milyenek. Az élet egyszerű, amit adsz azt kapod cserébe, ha kedves vagy kedvesek hozzád, de ha morgolódsz más is ezt teszi veled és akkor nincs min csodálkoznod. Aki ismer az tudja, hogy én is ilyen vagyok, akinek kell annak az elején még illemből jópofizok, de ha látom, hogy még illemből sem teszi meg akkor én sem fogom.

 

. . . a gonoszság ellepi a földet, és megállíthatatlanul tör előre.

Nem igazán szoktam a nevem koptatni blogban, ritka esemény, hogy általam írt leírás kerüljön közkincsre. Most megint eljutottam odáig, hogy kardot (tollat illetve már csak billentyűzetet) ragadjak.

Május 25. délután kettő órakor hivatalosan is egy család lettünk. Két tanú jelenlétében kimondtuk a sokadjára elhalasztott igent. Megházasodtunk, egyrészt, mert szeretjük egymást és ezzel is bizonyítani akartuk, hogy tényleg Bármi áron kitartunk egymás mellett, másrészt hamarosan jön a baba és már tényleg nagyon unjuk, hogy folyton meghatalmazás kell mindenhez, amit drága párom szeretne intézni a gyerekkel kapcsolatban. Ha már úgyis jön a következő, aki egyértelműen a nevét fogja viselni akkor már legyen meg ez is. Mivel már sokadik esküvői időpont jött szóba amit le kellett mondani, nem szórakoztunk, bementünk kértünk időpontot és két tanúval megházasodtunk. Sajnálom, hogy a szüleim nem lehettek ott, de megértem őket, viszont legalább örülnek neki és saját fiúkként szeretik férjecskémet is. Norcikám szépen tanulgatja új nevét és örül neki, hogy mindenkit ugyan úgy hívnak így legalább későbbiekben sem kell magyarázkodni neki.
Voltunk kinn végül börzén, igaz, hogy a cuccok kicsiny részét vittük csak ki, egy szatyorral, mert nem lett végül autó. De így is 4 óra alatt kerestünk 3000ret. Igaz ment belőle el enni-innivalóra, pláne, hogy Norcikám is kinn volt, de kaptak a gyerekek ruhát. A nagyfiú egy pókemberes kalapot, polot, és Verdás bugyikat, tesó pedig rugikat, bodykat, zoknit és tutyit. :) Megérte mert ennyi pénzért ennyi mindent sehol nem kaptam volna és Apuci is velünk volt így ő is választott a kis pocaklakónak holmit.


 

Mióta Norcinak lekorlátoztuk az enbergiabevételét (odafigyelünk, hogy mit mikor kap és mennyi energia van benne) éjszaka egyedül alszik el és éjjel is kevesebbet van fenn. Igaz az első hét kemény volt, de mostmár mindenki megnyugodott e téren. Tegnap nagymamája kifizette a gyereknapozást a bölcsibe, így ma megy, lesz légvár, csacsi, mindenféle. Örülök neki és boldog vagyok, hogy a manó egy kicsit kikapcsolódik. Tegnap voltunk a tescoba és megláttunk valamit, amit már fél éve keresünk. Újvárosban láttunk ilyet még tavaly tavasszal azóta hiába keressük sehol nincs. Egy íjkészlet gyerekeknek. Lőlap, veszők és íj. Mióta látta az apját lőni azóta ő is akar, pláne, hogy a papáéknál is látja, decemberben kapott egy kis íjjat, de a vesszői hamar megadták magukat, ennek viszont pótolhatók. Mivel itt volt gyereknap és nem kapott semmit, jövőhéten meg a névnapja, így erősen gondolkodunk rajta, hogy aba a kis 10ezres bevételbe beleszorítsuk neki a 3ezres íjat. Megérdemli és ráadásul békénhagyna minket is, nem faggatna, hogy mikor mehet ő is lőni. Ez még a jövő zenéje lesz, ha minden jól megy és lesz, aki kivisz akkor szombaton kimegyek börzére árulni, hátha összejön egy kis plusz. Apuci elvileg versenyen lesz, ahova eddig úgy van tervezve, hogy megy Norci is.
Tegnap megtudtuk, hogy fel lehet a lakást használni ingatlanfedezetként lakásvásárlási hitelre, szóval jó lenne mostmár mihamarabb intézkedni. Pláne, hogy lassan itt van albifizetés és nincs miből, ha nem fizetünk akkor viszont mehetünk. Még pár rokont körbeérdeklődtem, de ilyenkor persze senki nincs, aki lenne és megtehetné az pedig nem segít, mondjuk sosem volt egy összetartó családunk. Tegnap ráadásul a nyákcsap is távozott, amit miután közöltem apucival falfehér lett. Norcival innentől kezdve pihennem kellett, feküdni, vitamint vitaminra enni és nyugodtnak maradni, így húztuk ki még két hónapig. Ezt most nem tudom megtenni, de azért igyekszünk, túl kicsi még ahhoz, hogy kijöjjön és nagyon féltjük, nehogy baj legyen. Szegény kedvesem, tegnap teljesen ki volt borulva, mert ha most érkezik nemcsak nincs hova és nincs semmi cuccunk még, de mindenki tudja mi lenne a vége, amiben ő totál kikészülne. Most ott tartunk, hogy 3 hét alatt el kellene a hitelt intézni - nem elkezdeni hanem lefolytatni - és mihamarabb beszerezni a kórházi cuccokat. Ma utánanézek ismerősök között illetve, hogy milyen áron, feltétellel milyen hitellehetőségek vannak.

A héten menni kell vérvételre, valami még mindig nem stimmel a véremmel és a gyógyszert is megint ki kellene váltani. Picúrnak csütörtökön gyereknap a bölcsiben, de kell rá kétezret befiteni és mivel egy vasunk sincs nem tudom, hogy lesz megoldva. Sajnálom szegényt azért, légvár, bohócok, foglalkozások meg minden, de nem tud elmenni valószínű, most a fesztivál alatt sem volt kinn ilyen rendezvényen, mert nem tudtam többfelé szakadni és én dolgozni mentem ki apucival meg nemigen akart eltűnni. Szegénykémnek annyi mindenről kell lemondania megszakad a szívem sokszor. Két hónapja ígérek neki cipőt, szandit és fél éve, hogy elmegyünk a papához, mamához. Most volt nagyapám halálának évfordulója, mióta meghalt eddig kijártam ezen a napon legalább, de most másodszorra nem tudtam megtenni. Hiányoznak nekem és a csemetének is a szüleim és a ház. Fél éve nem voltam otthon, anyu nincs jól nem tud utaznin apunak maszekolnia kell, hogy megéljenek nem jöhet el. Szó volt róla, hogy hétvégére kölcsönkérem egy ismerőstől a kocsit, tankolunk és lemegyünk, mert olcsóbb is és én már nem tudnék 7 órát utazni. Júniusban jó lett volna kivitelezni, de nem lesz rá, júliusban már lesz fizetés csak kocsi nem mert nyaralnak aztán meg itt a baba és megint nem tudunk sehova menni. Nem bocsájtom meg snekinek ha történik valami és én nem tudtam hazalátogatni előtte...
Múltféten lezajlott a Festők Városa Hangulatfesztivál. Szerdán kaptunk netet, pénteken sikerült fényképezőgépet szerezni, ami sajnos estére ki is merült a gazdája viszont nem találta a kábelt így sokra nem mentünk vele. A történet pikantériája, hogy az 1 Gigás net pántek éjelre elfogyott, amin én nem csodálkoztam, mert anno a 10 Gigást is ügyesen kellett beosztani. Vegyük figyelembe ez nem egy netkimélő munka, pléne ha többnapos rendezvényről van szó. Minden programnak utánajárni, kik szervezik, kik a támogatók, mettől meddig vannak kinn és mi szerepük a fesztiválon. Épp most az Örökség zenekarral jártunk úgy, hogy a hegedűs 4 különböző személy lehet, így utána kell nézni, hogy ki volt ott mert arcról nem dobott ki semmit. És azért lássuk be 4 személyre csak a név alapján rékeresni és beazonosítani nem egyszerű. Arról nem is beszélve, hogy a képek és cikk elküldése mekkora adatforgalommal jár. És mivel - dierkt t-mobilos netet kért párocskám, 800 Forint csak kihozni, nem 3000 - feltöltős netet kaptunk, aminek a havi feltöltése 4000 Forint és ez magába foglal 3 Giga adatmennyiséget. Amit kinéztünk és már volt is annak 7000 Forint a havidíja, de 16 Giga adatmennyiséget foglal magába. Szóval majdnem a duplájáért 5* annyit netelérés van, ami nagyon nem mindegy. Mert a feltöltős netet havonta 20000 ezerrel kellene feltöltenem, ahoz, hogy megközelítsem a szükséges forgalmat, ami lássuk be nem éri meg és nem is bevállalható. Lényeg a lényeg, szombattól már nincs net így  nem tudtam készülni sem és az anyagot leadni sem. 4 nap csúszásban vagyok ami egy online dolognál, ami folyamatosan frissül nem megengedhető, szóval lehet, hogy már nincs is munkám... Tárgyi feltételek nélkül nem lehet dolgozni...
Sikerült a ház dolgait is lekérnünk végre 7 millió kellene, ahhoz, hogy a mienk legyen, viszont addig nem tudunk felújítani és költözni, amíg nem az, mert költségesebb. Ha összejönne a ház és engem nem rúgtak ki a hétvégén akkor minden egyenesbe jön. Egy hónap múlva be tudom Matyit vinni dolgozni hozzánk, mint fotós, elég jó képeket csinál, csiszolható, addigra megtanítom neki az alapokat. És akkor mind a kettőnknek van fix munkája sok szabadidővel, van hol laknunk és mi fizetjük a saját házunkat nem pedig egy albérletet. Arról nem is beszélve, hogy a főbérlő kitalálta, hogy általánydijassá teszi a gázt meg mittudom én, így 14. már 60ezer körül kellene neki odaadni, ami meg röhelyesen magas összeg. Múlt hónapban a rezsink nem érte el a 10 ezer Forintot, ha ehez hottáteszek egy 30 ezer forintos hiteltörlesztést akkor is csak 40 ezer. Ezt még be tudom vállalni a terhesség mellett, hogy ennyit dolgozzak, de ebből is csak juliusban lesz pénz. Azért mióta összeköltöztünk minden hónapban letettem 70 ezret a családi kasszába csak az elmúlt 3 hónapban nem és kicsit rosszul esik igazából, hogy kedvesem még mindig nem talált munkát. Engem neveznek kétszínűnek és kihasználónak, amikor a gyerek azért kap meg kevesebb dolgot (változatosabb étrend, ruhák) mert egy fővel nőtt a család létszáma és mindenkire jutnia kell. Szegény manóm két hónapja teljesen lyukas cipőben jár, kijött a meleg szandálja sincs és még sorolhatnám, hogy mennyi dolgot vettem el tőle is ez miatt. Szóval az, hogy egy biztos életszinvonalat feladtam azthiszem nem azt jelenti, hogy csak magamra gondolok. Amíg nem költöztünk össze ez a pénz tisztán rám volt és a kicsire, se albi semmi. Kaja, ruha, fejlesztés. Elég volt. Összeköltöztünk megállapodtunk én hozom a kaját, gondoskodok a ruháról és persze a háztartás dolgairól (mosószer, tisztitószer egyebek) ő pedig rendezi az albit, mindkettőnkre ugyan annyi jut kb. Nem így jött össze. Ezt csak azért írtam le hogy kapjanak már észhez az emberek, hogy attól, hogy egy gyerekkel beléptem az életébe nekem is sokmindenről kellett lemondanom. Jön a baba, nagy nehezen meghajtottam a fejem, hogy legyen, megígérte gondoskodni fog munkáról és, hogy legyen hova. Munkája még mindig nincs, és hova sincs. Ha ez a ház nem jön össze a hónapban akkor következő hónapban különvállnak útjaink, mert kihozom a babám ha már vállaltam, de ahhoz hely is kell, a szüleimhez az exem miatt nem mehetünk, így maradt alternatív megoldás, ami már egyszer megvolt Norcival, de ehhez is idő kell és július vége nem sokra itt van.
Szóval munka van/lenne, kereset következő hónapban, a lakás pedig nem rajtam múlik, én már körbeérdeklődtem, hogy mely rokon tenné meg, hogy én fizetem ő csak a nevét adja, de aki megtudná és megtenni külfüldön van és csak ősszel jön haza. Mert kijelentettem, hogyha adja a nevét, és kezembe adja a pénzt én befizetem, beköttetem a közművet és kikalkuláljuk kicsikémmel, hogy ha marad akkor mi az elsődleges dolog még amit rendezni kell, aztán meg fizetjük, de akkor ne szóljon bele senki mert nem azt kérjük, hogy bárki vegye meg csak 2 hónapra adja a nevét, amíg én átveszem.

Hétfőn voltunk Uh-n, néztük a csöppséget, hallgattunk szívhangot. Annyira megható volt az egész és olyan jó. Annak ellenére, hogy késtünk még így is vártunk egy jó negyed órát annyira le voltak maradva. Kaptunk új iírási dátumot, jelenleg szeptember 17-nél tartunk. Így félidőben eljutottunk addig, hogy mostmár az ismerősüket megérdeklődjük kitől mire számíthatunk és összeírtuk kelengyét is, hogy addig mit kell beszerezni és elintézni. Erőteljesen rajta vagyunk a ház/lakás illetve a munka/suli projekteken. Norbi csütörtöktől nem megy bölcsibe, mert továbbképzés van és nincs bölcsi, vagyis 4 napra le kell foglalnunk majd.
Ma volt a Drágám állásinterjún, a jövőhéten visszajeleznek majd, hogy mi a helyzet, örülnénk neki, bár a gáz csak az, hogy nem tudom, hogy hogyan fog kora reggelre járni, illetve kérdés, hogy a nagyszülők besegítenek-e, hogy Norbit vigyék-hozzák bölcsibe, mert nekem már nagy a táv. Ha nem akkor Norbi nem jár bölcsibe, mert egyedül nem tudok már szaladgálni vele.

Hát kezd minden összeomlani, várható volt. Mindenkinek szétmegy a feje, hogy mi lesz, mindenki várat magára, már megszámolni sem tudjuk, hány helyre adtuk be a jelentkezésünket, sokról vissza sem jeleznek. Egyre jobban aggódunk, hogy legkésőbb júliusi költözéssel kell lakást találnunk min. 2,5 szobával valahol, illetve ennek a költségeit elő kell teremteni. El lett a párom orra előtt a mézesmadzag húzva még költözés előtt házat illetően, illetve fúrja az oldalt a lakásmegtakarítás is, de tudjuk, hogy feleslegesen. Egyenlőre ötletelünk próbálunk ismerősöktől, rokonoktól tippet kérni hol, mi, merre.
 

 Igaz nem teljesen úgy telt ahogy vártam és terveztem, de ezt már megszoktam.  Voltak locsolkodni hétfőn a fiúk, viszonylag hamar megérkeztek bár volt olyan hely ahova megbánták már, hogy mentek, mert még ünnepekkor sem lehet félretenni a csesztetéseket. A hét eléggé lazának alakul úgy volt, hogy holnap Norci ismét itthon lesz, visszük státuszra, kicsit megkésve mondjuk, de nem maradt, mert területet váltottunk és nem biztos, hogy szerdán van védő.
Minden a szokásos szerint, munkakeresés, lakáskeresés - mire jön a babóca máshova megyünk ha a városból el akkor számcsere, lakcímtiltás, senki semmit nem fog tudni rólunk. Megkaptam, hogy ellenséges vagyok bizonyos személyekkel. Hát nem is tudom, amilyenek velem az emberek olyan vagyok. Tudok én mézes mázos kisasszony is lenni ha kell, van egy olyan jó tulajdonságom, hogy mindenki felé tükrözöm a viselkedését ezt sokan nem értik meg. Én csak őszínte hozzáállásnak vélem, mert amit adsz azt kapod vissza. Szóval ha valaki mogorva én is az vagyok vele ha megjátsza hogy edves akkor én is, ha valaki őszínte szintúgy, vannak akiknek ez sz@r, de felnőttek vagyunk ez van, sokan elfogadták a környezetemben és beláttak dolgokat már.

Mivel szeretnek emberek hivatlanul, pofátlanul megérkezni, így jobbank láttam, ha leközlöm a hétvégi tervünket. Hátha olvassák. :P
Péntek: Szaladgálás mint kerge gólya a levegőben, okmányiroda, bizottság, ovi, mert a manócska bíz be lett iratva oviba. :)
Délután főzőcske és pakolás, majd a húsvétra készülődés este hétig.
Szombat: Reggel elmegyünk csavargyárba - ha az idő is úgy akarja - lesz tojáfesztivál, lesz kiállítás, szülinapi műsor, lesz egy csomó minden a városban, minek otthon üllni? 14től (+/- 1-2 óra) manócska alszik, így addig még elő tudjuk készíteni a sablonokat, illetve gitáron jóideje megígértük neki a Paff, a bűvös sárkányt, így annak betanulása. Ha felkelt mi meg sikeresen betanultuk akkor Apuka által ötletelt zenei órák következnek majd újra tojásfújás-festés, díszítés és lassan este hét midőn vacsi, alvás.
Vasárnap: Rendrakás, takarítás, a délelőtt (ha az idő engedi) akkor a fiúk lenn lesznek a játszón, hogy haladjak idefenn. Majd ebéd, alvás, addig mi is pihenünk és apának ideje nyúlik foglalkozni a csepplánnyal is. :)
Ébredés után egy kis közös játék, uzsi, játszó és délután mesenézés, majd megint játék és fekvés.

Nos ebből áll a hétvégi programunk. Mivel jól látni, hogy be van táblázva, nem véletlenül unjuk már, hogy valamibe bevonjuk a gyereket majd valaki csenget, dudál, kopog, szóval zavar. Nehéz lekötni és ebből elegünk lett. ezentúl bevezettük, hogy szombat vasárnap SENKI nem zavarhat. Ez lesz a teszthétvége, hogy működik-e a rendszer.

Minden jól alakul... viszonylag. A tervek szerint mennek a dolgok a héten letudtuk a papírmunkát és az ügyvédet, tegnap bejelentették, hogy a bíróságon találkozunk, hát... szeretettel várom őket és az idézést is, mókás lesz, amikor két külföldi tanunak is ki kell pengetniük az utazást és a szabit. Párom is be tud jónéhány embert hozni az ügybe, én is, képi felvételek vannak, papírok megvannak, ügyvéd szintén. Nem véletlenül van egy álláspontunk amihez ragaszkodunk, nem fogunk magunkkal kibaszni. A jog mellettünk áll, a tanuk és a bizonyítékok szintén.
Mi megtettük, amit formailag kell, ha nem kapunk választ a felajánlott költségre, hogy milyen számlára tudjuk rendezni (számlaszám - ezt lehet a legjobban lekönyvelni) akkor onnantól kezdve én nem tudok mit tenni, felajánlottam, hogy a jogilag járó összeget kifizessem, ez megtörtént szóban illetve megtörtént levélben is. Ha elutastják akkor így jártak, személyesen egy garast nem fognak kapni.