Igazából, ha előre kérdeztek volna, akkor is azt mondom, hogy anyámék nem fogják jól fogadni a családomat, de ez azért már kezd túlzásba menni.

Lehet én láttom rosszul a dologokat. De amikor nyiltan támadnak azért, mert merek bolodg lenni, az szíven üt.

Valamikor régen azt tanították nekünk a családban, hogy ne ítéljünk meg senkit, annélkül hogy ne ismernénk meg. Most azok akik ezt tanították az ellenkezőjét teszik.

Nem értem a világot. Azok akik a legfontosabbak nekem (természetesen ez Norcó és Lona, de most barátokról van szó) mind örülnek annak, hogy végre boldog vagyok, hogy találtam olyat aki szeret, és aki meg tudja, és nem fél megadni azt, amire vágyok, immáron 3 éve.

Az hogy anyámék rosszul fogadták, azt vártam. Nem gondoltam, hogy ki fognak ugrani örömükben a bőrükből. De amikor arról értesülök, hogy bátyám is láttatlanban elítéli az egészet, asszem át kell értékelnem egy két dolgot. Nem arra gondolok, hogy mi lesz VELÜNK, mert belehalnék ha elveszíteném a mennyasszonyomat és a kisfiam.

Nem fogom engedni hogy bárki közénk álljon. Egy dolgot szeretnék csak megtudni, hogy mi is az ami a háttérben van. . . Az, hogy nem vérszerinti fiam Norcó? vagy hogy egyáltalán van? ebben az esetben feltehetem azt a kérdést, hogy aki Vicával összejön ő is elítélendő, és Levinek se legyen Apja akit szerethet? Miért elítélendő, hogy valaki felválalaja, hogy megszül egy gyereket, és nem az abortusz mellet dönt?

Papa, te mit szólnál hozzá, és ehhez a helyzethez? :'(

Nem kérem azt hogy szeressék a családomat, de ne legyenek ellene, szerintem elvárható. . .