Sok víz folyt le az elmúlt pár nap alatt azon a bizonyos folyón. Norcikámnak megint pszichés láza volt, valószínűleg valamit nem akart és így reagált rá. Jövő hónapban kérek a pesti neurológusunkhoz időpontot, ő ismeri a gyereket, mi is nála nőttünk fel, mert az itteniek... neurológus még nem is látta csak pszichológus, az meg sokat nem ér... havi egy alkalommal én is elbeszélgetek az álltalánosságról bárkivel merthogy semmi konkrétat nem mond és havonta 1* 45 percben nemigen lehet elbeszélgetni egy ilyen kicsi korú gyerek problémáiról, mert itt napok, hetek alatt változnak a dolgok... Szóval kell egy normális orvos mert itt a környéken komolyan mondom mindenki sík, annak ellenére, hogy dombság.

Ovi-Bölcsi téren ott tartunk, hogy kezdek besokalni, hogy a sokadik pszichés láz után is futás érte és doki, minek fussak, amikor tudom mi baja? Mindegy. De az biztos, hogy ez, így nem fog maradni, szerencsére már nem sok van a bölcsiből vissza. Sokszor jön haza a manó panaszkodva, tudom mikor hazudik és mikor nem, maradjunk annyiban. Semmi esetre sem fog jövőre bölcsibe járni az fix. Még egy hétig itthon marad velem, mert egyrészt meleg lesz/van és kijönnek a melegkiütései. Bevigyem hogy hazaküldjék mert nem hiszik el hogy nem bírja a meleget, mert itthon is 0-24ben megy a venti és hintőporozom, na nem... Szóval még egy hétig itthon lesz velem, ez lesz az ő szabadsága, fogalmazzunk úgy. Ovi tekintetében nagyon nem erőltetem, mert tudom, hogy nem feltétlen lesz jó helye 30 gyerek között mert 14 között nem kap megfelelő elátást nem még a dupla látszámnál. Ha nem megy oviba akkor majd kitalálunk valamit, de az biztos, hogy vagy megy egész nap vagy itthon lesz, mert napi 4 órára nem viszem be, az csak kínzás neki. A felkészületlen pedák miatt és a vacak oktatásügy-egészségügy kapcsolata miatt nem fogom minden nap kikészíteni, hogy ő miért nem maradhat. 

Én személy szerint még midnig az esküvő miatt rágódom. Kicsit vacakul esett, hogy többszöri kijelentésre kérésre is azt a reakciót kaptam drága páromtól, hogy nem szólunk senkinek, mert ugyis csak az lesz, hogy minek esküszünk és ellenezni fogják, ennek ellenére meg többektől is megkaptuk, hogy lett volna lehetőség egy kis családi ebédre vagy valamire. Nem nagy dolog, de nekem ez azért hiányzik. Nem volt lakodalom, sem fehér ruhám, nem volt még a fiam sem ott... csak két tanu és mi... nem ez volt életem legszebb napja, azt igérte, majd lesz egy "rendes" is, az már nem lesz olyan, de azért reménykedem, hogy legalább egy hétvégi ebédre összeülünk. Az, hogy rokonságomból szinte csak a szüleimet érdekli - tisztelet annak az egy két embernek még -, hogy mi van velem és velem együtt örülnek sírnak, az egy dolog, de hogy neki meg lenne a "családja" és azért mert fél az elutasítástól maga ellen fordítja őket, nem értem. Persze, hogy egy idő után mindenki ellene fog fordulni és nem értik, hogy miért ilyen, bár nem tudom régen milyen volt, de én hiába nyaggatom, hogy hajrá, menjünk, csináljuk satöbbi... :(

1 hete dolgozik, apuka. Látszólag jól érzi magát a munkahelyén. Mostmár fix, hogy csak december végéig tartó munka mert január elsejável át kell a cégnek állnia a tervezett projektre és utána már nem kell nekik mérnök aszisztens a régi mellé, elég lesz a régi munkatárs. Nekik jó mert be tudják fejezni határidőre a munkát, nekünk jó mert addig is van munka. Utána nem marad a cégnél mert oda nem kell más részlegnél meg amúgy is leépítések lesznek, szóval már most nézelődünk munka után januári kezdéssel.

Több alternatíva is született, hogy hogyan spóroljunk, mert bizony idő van és rengeteg dolog nincs még meg. Egyrész ötlet volt, hogy megyünk a szüleimhez Norcival, de nem járható út az exem miatt. A táv nem lenne gond, mert ő addig marad itt, amíg munka van mindenképp, mi meg majd megleszünk, kibírjuk valahogy, mert a kényszer nagy úr...
Volt ötlet, hogy menjünk az ő szüleihez, de szintén nem járható út, mert Norci még 22kor ébren van, ők meg azért csak dolgoznak, kell pihenniük. Mert ha az albit fel tudjuk mondani akkor havi 50ezer megmarad amit máris tudunk a jövevény cuccainak beszerzésére költeni, mert irreálisan padlón vagyunk e téren. És mivel amúgy is kell másik lakás/ház ahova kihozhatjuk, költözhetünk, így mindenképp másfelé nézünk. A felajánlott házikó úgy néz ki leszavazásra került, mert sokat kellene rákölteni. Most kilátásban van egy munka jövő évvel és egyuttal annak a környékén jelképes pénzért egy házikó is. Igaz erre még várni kell, hogy mi lesz a munkával, na meg, hogy kedves párom mit tud intézni, mert arra már rájöttünk, hogy nekünk kell összerakni a lakásra valót akármilyen kevés összegről van szó. Jelenleg próbálok pályázni egy kissebb támogatásra, amiből beruházni tudunk, de ha az nem jön össze akkor marad itt is a kényszer.

Holnap apák napja. Felajánlottam neki, hátha el akar menni kikapcsolódni, vagy ennek ünnepléseként apai szerepét szeretné kiélni és a kicsi fiával kettesben lenni, de semmi reakció... Nesze, próbáljon meg az ember kedves lenni...