A tegnapi este rájöttem, miközben beszélgettem párommal, hogy az emberi lények mennyire selejtek. Képesek vagyunk saját magunk alatt vágni a fát és magunknak bosszúságot okozni, miközben el lehetne egyszerűbben intézni. Nemhiába szánalmas faj az emberiség. De, ami a legszörnyűbb teljesen életképtelen.

Nos, eredetileg azért akartam posztolni, hogy néhány dolgot megosszak veletek, tudom ezek igazából teljes mértékben alap és egyszerű "kérések", közlések, de sajnos sokak számára nem az.
Vagyis néhány alap illemszabály bunkóknak

1. Gyerekes családban NEM illik este 19 után zavarni (fürdés, vacsora, miegymás). Azt hittem ez mindenkinek alap, de nem elsőnek fordul elő.

2. Mások pénztárcájában nem nyúlkálunk (illetlenség megkérdezni mennyi pénzed van mire ment el, egyebek), ha anyagilag akar valaki segíteni a felajánlott pénzt sem illik megkérdeni arra költötte-e amire adta a másik.

3. Ha valaki segíteni akar (mindegy milyen téren, gyerekvigyázás, társaság, bármi) kérdezze meg szükség van-e rá, ajánlja fel, ha nem teszik utána ne vágjon semmit a fejünkhöz.

4. Ha nem akar semmiben segíteni, akkor pedig ne jöjjön kérdezősködni!

5. Kérdezni, érdeklődni lehet, de a család ügyeibe senki nem szólhat bele.

6. Alapvető illem, hogy nem vonunk mást kérdőre olyan dolgot illetőleg, ami nem ránk tartozik, pláne nem zaklatjuk rendszeresen vele.


Szóval be fogunk ezentúl három dolgot vezetni.
1. Este 19 után SENKI nem jöhet át, ha átjön vissza fog fordulni az ajtóban.
2. Az ember arra ér rá, amire épp tervezi az időt, ezáltal SENKI kedvéért nem lesznek megszakítva, átírva a már betervezett programok, lényegtelen, hogy bel-, vagy kültéri.
3. A hétvégék foglaltak, családiasak és fejlesztősek. Ezentúl - ha csak valaki előre meg nem kérdezi átjöhet-e ekkor-akkor -nem lesz senki szívesen látva. a hétvégén megejtjük a teszthétvégét, ha az nem sikerül külső személy hibályából és a ház ura nem lép ellene akkor alább az utolsó előtti bekezdés érvénybe fog lépni hétfőn-kedden.

Akinek nem tetszik, az tehet egy szívességet, nem kell kapcsolatot tartani. Felnőttünk már mind a ketten, van elég problémánk. Én úgy nőttem fel, hogy saját magam oldjam meg a dolgaim, mert senkire sem számíthat, erre a Mátyás is rájött már jóideje, főleg mióta itt lakunk. Mindkettőnknek megvolt az "Amíg az én házamban laksz az van amit én mondok" szülői felfogás. Külön élünk már egy ideje, tessék addig betartani a dolgokat, amíg nem lesz rossz vége, nem kell egyikőnket sem pesztrálni és ha probléma lesz akkor sem fogunk senkihez menni, mert látszik, hogy aki tudna az sem tesz semmit. Nem kérünk senkinek semmilyen segítségéből.

Nem szeretném ha páromat választás elé kéne állítanom, pddig ha ez folytaódik akkor jövőhét elején megteszem. Vagy szakít minden kapcsolattal, ami csak bajt és veszekedést szül (én is megtettem), vagy 4-én vérvétel után manócskával elköltözünk és vége mindennek. Szeretjük egymást, a gyerkőc is szereti az apját, úton van a lányzó (aki miatt meg pláne nincs ezekhez a cirkuszokhoz kedvem), de nem érdekel szétmegyünk és akkor megköszönheti az illetékeseknek, hogy se menyasszonya, se gyerekei, azok meg szégyelhetik magukat.

Mivel nem tiltottam meg a hozzászólásokat és szabad ország vagyunk így nyugodtan lehet pocskondiázni, egyetérteni, ellenezni a felfogásom. ez van ez a rendszer nálunk tetszik vagy sem. Akinek nem inge nem veszi magára, akinek inge az pedig gombolja jobban össze.

Annyira, de annyira örülök neki komolyan mondom, hogy pakolás és intézkedés kellős közepén más beleüti az orrát a dolgunkba. Utoljára kérek mindenkit fel - akinek nem inge nem veszi magára -, hogy ha nem akar segíteni akkor hagyjon a francba és ne akadályozzon, mert nem lesz jó vége. Nem akarom, hogy úgy "keljen" elköltöznünk esetleg, hogy SENKI nem fog SEMMIT tudni, de ha ezt akarjátok, akkor állok elébe.

Kis családunk újra túl van egy költözésen, lassan már alapíthatnánk egy költöztető vállalatot. Még félig dobozokból élünk, de ez nem sokáig marad így, egyszerre négy munkalehetőséget is kaptunk ketten, ami valjuk be jól jött. :)
Családunk újabb, negyedik tagja, a hétvégén érezhetően megmozdult, ami még egy kicsit összehúzta a családot, mármint minket. Mert valljuk ba, hogy páran a közeli rokonságból egyáltalán nem örülnek a jövevénynek és persze, így magamra maradtam, mert anyámék nem a szomszédban laknak...
 Szerencsére a nehézségek ellenére minden rendben és próbálunk nagyon sokat odafigyelni egymásra, mondjuk ezt a nagyfiú nem mondhatja el mert ő nem kímél senkit. Apuka megpróbál két munkát vállalni, hogy mihamarabb gondoskodni tudjuk a lehető legjobban négyünkről. Az is lehet, hogy ha összejön a kiutazásra akkor kimegy külföldre és ott próbálunk szerencsét, valószínű több sikerrel. Lassan itt van szeptember, messze vagyunk Sztálinvárostól, innen bejárni nem lehet, ráadásul, ha jövőre folytatja a sulit akkor ideragad 15 évre és még az sem mindegy hol fog dolgozni, mert csak állami vállalatnál lehet. Magyarországon állami vállalat frissdiplomás karbantartót hol fog már 15 évig dolgoztatni, egyáltalán dolgoztatni, nem kap munkát, cseszettül szar szakmát kezdett el, amit elmondása szerint még nem is akart soha csinálni. Mindegy, ez a jövő zenéje. Én eléggé nehezen viselem ezt a terhességet, manóka könyebb volt, sokat vagyok fáradt és rosszul, itthoni vagy kevés bejárással járó munkát próbálok keresni. Pláne, hogy most kiderült a cuccaink nagy részének (kertes házból panelba, na meg arról volt szó, hogy börzére ki tudjuk vinni a cuccokat csak aztán járgány hiányában és utolsó pillanatban megváltoztatott igéretek miatt nem tudtuk) záros határidőn belül helyet kell keresni, ami valószínűleg egy garázs kibérelése lesz. Nincs mit tenni, a mostani költözést gyakorlatilag teljesen ismeretlen emberek segítségének köszönhettük, mert hát ugye csak az ismeretlenekre lehet számítani (tisztelet azon kevés kivételnek kik akadnak - bár megszámolásukhoz lehet még a kezem sem kellene).

Zsúfolt mostanában az életünk, sok minden közrejátszik annak, hogy nem jelentkezünk. Sok a dolgunk, munkakeresés illetve már mióta ideköltöztünk igyekszünk másik albérletet találni, mert nagyon fenn vagyunk és lássuk be lehetetlen ezt minden nap bírni főleg gyalogszerrel, amennyit pedig a bérletekbe áldozunk abból már elrohangásznánk kocsival. Szóval most új albérlet nézésében vagyunk, mindenképp pest közelbe, mert Matyi ott tud állást találni illetve én is vissza tudnék suliba/munkába állni. Arról nem is beszélve, hogy sokkal több programban lehetne benne a család is, sokkal több ismerőssel tudnánk találkozni és távol lennénk a rokonoktól, ami lássuk be, nem árt.
Egyenlőre most egy másik városrészben találtunk egy jó áron lévő albérletet, kicsit még megpróbálunk belőle alkudni, mert azért ez is eléggé kinn van, de legalább nem a horgas tetején. Matyi átment a "teszten" és most az egyik cég felvette. Sport és kulturális  menedzserként fog dolgozni, az első három hónapban jutalékért, de megpróbálunk most nekem is valamit nézni.
Juj, majdnem elfelejtettem a végére hagy jelentsek be egy jó hírt, aminek persze én is örülök, de Matyi mégjobban; - Babát várunk! :))) Nem a legjobbkor jött, de Isten ajándéka minden kis teremtés.

Hát eljött az év vége ideje elmesélni mire jutottunk eddig. :)
A blogocska apropója, hogy Február 5.-én egymásra talált két magányos szív, kik azóta nagyon boldogok, mivel március 12.-én megtörtént az eljegyzés is és április 9-én az összeköltözés, így úgy döntöttünk indítunk egy Családi blogot.
Lassan egy éve, hogy összehozott minket a sors. Matyinak lett egy fia és anyós-após illetve nekem is kijutott egy anyós-após ahogy az lenni szokás, Norci pedig kapott egy apukát. Sok mindenen van túl ez a kis család. 4 költözésen, 3 városon, sok összeveszésen és kibékülésen de mégtöbb szeretettel fűszerezett percekben, napokban. Túl vagyunk az első nagy sokkon amit kisfiúnk korházi ideje okozott és túl vagyunk két kemény kérdésen is, amit a sors döntött el. Munkakeresés, munkatalálás. Felvétel, kirugás. Remények, pillanatok, csalódások. Nagyon vegyes volt ez az év.
Tervek?
Vannak.
Munkatalálás. Utazás. Autó, esküvő. Ennyi. Kicsit sikeresebb és gazdagabb év, de ha lesz benne legalább ennyi öröm akkor máris megérte. :)
 

Jaj, majd elfelejtettem, itt egy közlemény.

A feher.blog.hu olvasása NEM KÖTELEZŐ!
Bizonyos posztok elolvasása stresszel járhatnak.
Senkinek nem fogok magyarázkodni az itt leírtak miatt.
Senki kedvéért nem fogok cenzúrázni.
És végül senki kedvéért nem fogok sem itt sem szóban sem sehol magyarázkodni.
A feher.blog.hu olvasása NEM KÖTELEZŐ!

Ennek tudatában tessék olvasni a blogot...
 

Az elmúlt hét az összeveszések hete, ahogy elnézem. Nem várom a karácsonyt, hiába sikerült mindenkinek ajándékot venni, nem várom. (Norbi végül nem kapja meg a várva várt konyháját, helyette kap könyveket :)) Gyakorlatilag hétfő óta csak veszekszünk, de nem érdekel már, ahogy elnézem bizonyos emberek megpróbálnak szétszedni minket. Lassan oda jutunk ki, hogy sikerülni fog, mert én senkinek nem fogok nyalizni, ami a szívemen az a számon. Sorry ez van.
Akkor viszont nem én járok rosszul, mert Matyit jobban meg fogja és a gyereket viselni. De ezt majd köszönheti magának más. Van még ebből az évből két hét, meglátjuk, hogy telik el, aztán januárba vagy megy bölcsibe Norci vagy költözünk, ketten.

Hát túl vagyunk a költözésen és a pakolások nagyján. Már minden fontosabb dolog el van pakolva csak az apróságok vannak vissza. A kert borzasztóan el volt hanyagolva de persze ezt is fokozatosan - ahogy az idő engedi - tesszük rendbe, de már a szomszédok örömére is látványos a különbség. Szomszédok... Van három szomszéd, legalábbis velük tartjuk a kapcsolatot amúgy sincs sokkal több. Fenn vagyunk a világ végén. Kellemes levegő, csodás kilátás valamint van mókuscsaládunk is. :)
Pakolások közepette díszítgetjük a lakást, mert hát nemsokára itt van karácsony. Apukát sajnos elbocsájották költözésünk második hetében, nagyon összetörtünk, de fel a fejjel, januártól lesz munka, legalábbis reméljük. Én is folyamatosan keresek, ismét találtam egy szakmai hirdetést, aminek külön örülök, álmaim állása lenne... na de... reméljük.
Voltak már itt mind a két részről a nagyszülők, 25.-re terveztünk egy kis karácsonyi vacsit, hogy az örömszülők (bár tudom nem mindenki örül neki de ez van) megismerjék egymást, aztán megtudtam, hogy milyen szépen kicsesztek velünk a fundamentával, úgy, hogy állítólag tudták, hogy számítunk rá lemondtam és közöltem, hogy innentől nem érdekel ki mit mond és gondol. Vagy elfogad mindenki így vagy nem, tehetnek egy szívességet. Édesanyám átjön ma pár napra segít elpakolni illetve vigyáz a kicsire, amíg mi intézkedünk, remélem minden rendben lesz, bár megint kicsesztek velünk mert 20q brikett és 2q nem ugyan az, de az árát elkérték, na mindegy, vagyis nem mindegy, ma megy Apuci megbeszélni mi lesz, vagy a maradék briket jöjjön vagy hozzanak egy kaloda fát mert ezért rendeltünk kevesebbet azért qvára nem mindegy, mert így nem lesz elég a fa.

Teljesen ki vagyok bukva mióta itt vagyunk. 3 hetet gyakorlatilag végig kellett pakolnom, mert máshogy nem haladtunk és persze mellette még a kisfiam is itt volt mellettem. Szeretnék már kikapcsolódni, de egyszerűen nem tudok, egyedül nem találok még a boltba sem el. Nagyon rossz ez így, de remélem minden rendbe jön. Na jó, nem csak áltatom magam. Most őszíntén. Itt vagyunk a világ vége mögött, semmi nincs itt, a legközelebbi bolt fél óra séta a belváros egy bő óra, gyerekkel még több. Emberekkel gyakorlatilag a két szomszéddal találkozom és ennyi. Se munka se a kicsinek bölcsi egyenlőre semmi.Már többször tartottam ott, hogy teljesen kiborulok, de eddig sikerült kontrolálnom magam, nem tudom meddig bírom még. Most még az is felbosszantott, hogy kértünk 20q brikettet többször is kihangsúlyoztuk, hogy csak akkor kell ha TÉNYLEG 500-800 FT MÁZSAja, erre kihoznak 2 mázsát 10000-ért. Most könyörgöm a maradék 18 mázsa? Ki fogja nekem azt kihozni vagy ki fog helyette egy nagy kaloda fát hozni? Ma megy a párom megbeszélni, kiváncsi leszek rá... De biztos, hogy kiverem a balhét ha senki nem vállal felelősséget, mert az a 18 mázsa igenis hiányzik az majd két hét fűtés, és valaki ki fog hozni egy nagy kaloda fát vagy 18 mázsa brikettet. Nem hagyom hogy tovább hülyét csináljanak belőlünk, vagy a párom áll ki értünk, vagy én fogok.

Egyre több idő telik el posztjaim között, de mindennek megvan a maga oka.
Elsősorban is lenyomták a netet, másodsorban sok minden történt, ami miatt időnk sem lett volna írni. Emlékeztek a kaposvári munkára és házra? Nah igen, a Kedvesemet csak hazahúzta a szíve. az álom munka es a biztos megélhetés helyett választotta a gyárat. Ő tudja, nincs beleszólásom, mellette állok, bárhogy dönt.
Beleugrottunk a házikóba. Aláírtuk a szerződést, hétvégén megvolt a költözés. Jövőév szeptemberéig béreljük utána, elvileg megvesszük. Nem tudom, hogy hogyan gondolta Matyi, mert szerződéskötés előtt egy héttel tudtuk meg, hogy huppsz, mégse számítsunk a fundamentára. Szóval, elmondása szerint kitalál valamit, de nem tudom mi lesz. Már két hete itt dolgozik, mi tegnap kerültünk le. Hideg van és sok cuccunk bezsákolva szóval esélytelen, hogy el tudjak menni intézkedni.
 

Kezd minden rendbe jönni... talán. Rég nem posztoltunk. Azóta voltunk a kicsivel a Magyar Dal Napján,  Zorall koncerten, amit nagyon élvezett. Csavarogtunk nagyon sokat, megpróbáltak jobb útra téríteni a hittérítől és persze sokat nevettünk-sírtunk ... Együtt.
Apuka új munkát kapott. Ennek nagyon örült a kis család, minden szép és jó, Budapesten egy előkelő helyen, jó, könnyű munka, kiemelkedő fizetésért. Egy posztot kellene írnia ... nem mondom ... azóta is írja. Valószínű semmi nem lesz belőle. Itthoni munka tudna közben tanulni is, be tudnék segíteni, hisz szakmámba vág.
De nem, beadta Kaposvárra is a jelentkezését, egy haverja által ajánlott munkára. Behívták, megvolt az állásinterjú megvolt a próba muka. Felvették, két hét múlva kezd. Kiadva a vizsga: vagy külön élünk, vagy költözünk.
Meg Kaposvárra, gyár, minimál + cafateria. Most mit mondjak? Bíztatom, mellette állok mert ez a dolgom, az én véleményem mellékes. Találtunk egy kertes házat. Tökéletes, mondhatni álmaink háza, kis kert, gyümölcsfák, két szoba, nappali, konyha, fürdő, étkező. Tökéletes. Kaposvár küllkerületében ha lehet így mondani, vagyis buszozni fogunk, amit tudom Norbi mennyire nem bír. De most mit tegyek?
Én már több dolgot is megpróbáltam előhozni és megbeszélni de belefáradtam, hogy én kezdeményezzem mindennek a megbeszélését.Lesz, ami lesz.
Tervezgetünk, álmodozunk, aztán meglátjuk.

Mostmár a teljes kiborulás alatt állok. Nem tudom mi lesz. Szerdától kórházban van Norbi. Teljesen el van fertőzödve a lába nem tudom, hogy 1-2 nap alatt hogy lett ez ilyen súlyos, de nagyon idegesít hogy mi lesz vele. Ma ráadásul benyögte az orvos, hogy lehet, hogy vérférges. Nah, jó az sem tudom mi az de mindegy majd kiderül, közölte ő.
Apucira egy szavam nem lehet. Mióta összeköltöztünk, csak akkor aludtunk együtt ha nem volt velünk a kicsi, mert amúgy minden este éjszakázom vele. Most nyakába vette a feladatot és elvállalta. Régóta csinálom, gondolta neki is menni fog, másrészről meg tudja, hogy eléggé instabil vagyok lelkileg és nem akar bajt. Megértem. A jelenlegi anyagi terhek és egyébb elvárások miatt egy dolgon jár csak az eszem. A Halálon, mert tudom, hogy ebből nincs más kiút.

Eddig tartottam magam, de tovább már nem bírom. Jelenleg ott tartunk, hogy elvesztünk.   A tulaj bármikor jöhet igazából és nem tudunk neki mit mondani. Nekem 24 helyen lóg az pályázatom, a páromnak úgyszint eléggé sok felé. Mind a ketten itt vagyunk munka nélkül. 16. állásinterjú a promnak (Budapest), 22. tárgyalás (Nagykáta) nekem. Jelenleg ennyi. Ha megkapjuk a végelszámolást a jövőhéten az annyira elég, hogy kifizessük az albit, de a rezsi, ami közel 45ezer akkor is függőben marad és akkor még nem utaztunk el ahova kell és nincs meg a hónapra a tej és pelus. Nagyon ki vagyok már készülve. A jövőhéten biztos jön a tulaj. Ha minden közél szakad akkor kénytelen leszek a gyerekkel visszaköltözni kátára Apu meg vagy jön vagy nem tudom, de ha ez lesz akkor végleg elvesztünk. Én is kikészülnék, ő is, de a gyerek végképp... Már nem tudom mi lesz és hogyan. Látom a szerelmemen, hogy ő is ideges, nem is kicsit. Sajnálom őt is. Lassan itt a suli is és neki azzal kellene foglalkozni... Kikészülök, már végleg nem tudom mi lesz...  :((((((((

Frissités: Az egyik állásra tárgytalan a pályázatom :(

Pénteken érkeztünk meg Kaposvárra, ideje volt már eljönni otthonról. Amúgy is intézkedni kellett, munka, lakás egyebek. Most ott tartunk, hogy sehol. Se munka, se lakás. Több megyei Médiához is beadtam a jelentkezésem, majd meglátjuk. Apuci most épp az önéletrajzait szórja ki több helyre, én meg innen keresgélek, küldözgetek. Úgy volt, hogy ma megyünk haza, de nem érjük el az egy órási vonatot, így úgy döntött Apuka, hogy csak holnap megyünk. Majd meglátjuk mi lesz, megpróbálok még intézni állásinterjút, amíg itt vagyunk, hátha sikerül valami...

Apuka miután meglátta, hogy blogoltam nem volt a legboldogabb, de most mit is tegyek? Valahogy besokalltam, hogy folyton mindent elhallgat és nem lehet semmit sem elmondani vagy tudatni a világgal mert megtudja más...
Nem lehetett kihirdetni, hogy eljegyzett, mert mit szólnak hozzá ...-ok, nem lehetett örülni Larának még ha nem is tudtuk, hogy mi lesz, mert mit szólnak hozzá ...-ok. Nem lehetett Norcit felvállalni mert mit szólnak hozzá ...-ok. Sőt nem lehetett anno az esküvőnek is örülni mert mit szólnak hozzá ...-ok, így hát most ott tartunk, hogy cirka két hét múlva esküvő lenne, de nem lesz. Miért? Mert igazából Apucinak van csak tanúja és mert még mindig nem vállalt fel minket mindenki előtt és én meg úgy nem megyek bele, hogy titkolózás legyen belőle. Így hát be kell menni jövőhéten lemondani. Lemondani és nem elhalasztani, mert amíg nem nő fel és nem vállal fel minket addig elfelejtheti. Én egy férfihoz szeretnék hozzámenni ha fogok nem egy gyerekhez, aki nem tudja mit akar. Vagy ha ennyire bizonytalan mindenben akkor hagyjuk az egészet. A gyűrű a polcon hever és ott is marad amíg el nem dönti mit akar és fel nem nő. Elegem van, nem egy használati tárgy vagyok és nem is egy plüss maci amihez állandóan bújni lehet. Nő vagyok vannak érzelmeim, biztonságra és őszinte erős férfire vágyom.

Nos már második hónapja élvezzük kellemes lakásunkat. Jó, nyugis környék, jók a szomszédok, kellemes minden. A bölcsi... olyan amilyen. Munka? Apucinak van, most vették fel állományba, de máris közölték, hogy keressen lassan másikat mert egy két hónap és teljesen csődbe megy a cég. Nem örültem neki egyáltalán, de most mit kezdjen az ember ezzel? Munkát keresünk most neki is és nekem is. Na meg a Pocoknak fejlesztést.
Tegnap nekem sikeresen visszaírtak, hogy a 19. ker.be mehetek telefonos operátornak. Aug. 4. körül megyek megbeszélni a részleteket. Még kb. 25 helyen lóg a jelentkezésem. Budapest, Újváros és környéke, Marcali, Keszthely. Ezek vannak most kilátásban. Budapest egyértelmű, hisz mind a ketten hamarabb találunk munkát ha már az egyiknek van fenn. Újváros és környéke szintén hisz ha nem muszáj nem akarunk költözni ismét... Marcali, nos igen Apuka kapott állásajánlatot egy cégtől 4 pozícióra is, írt nekik, várjuk a választ, hogy mikor lesz belőle valami. Keszthely, itt van kiírva az önkormányzatnál több állásajánlat is, ami jó lenne nekem, van a gyereknek megfelelő fejlesztés és innen még fizetné a Marcali cég a bejárást. Szép és jó tervek, most ezeken dolgozunk. Az esküvő elmarad leginkább azért mert még azt sem tudjuk itt leszünk-e még akkor illetve kell másra a pénz. Szóval áthelyezve másik időpontra erről majd bővebben később.
Még mielőtt költözünk még el kell a fősulit intéznie a Kedvesemnek. Ha már mindenképpen költségtérítésesen marad akkor már átmegy levelezőre, hogy ne keljen napközben bejárnia csak vizsgákra. Így is le fogja tenni. Tudja, hogy addig fogom nyaggatni, amíg nem tanul, az meg oly mindegy hogy valaki benn ül-e a sulipadba. Ha nem akar tanulni akkor nem fog ha reggeltől estig ott van akkor sem ha akar akkor meg tanul ő akkor is ha csak vizsgázni megy be.
 

Szóval zajlik az élet. De minden nehézség ellenére szeretjük egymást, és kitartunk egymás mellett bárhogy is alakul...
 

És igen! Sikerült, elköltöztünk. Találtunk egy nagyon jó albérletet. Csendes környék, az utcában feljebb egy hipermarket, szomszédságban óvoda, bőlcsőde.  Pénteken kezdtünk el dobozolni és költözni, vasárnapra már minden cuccunk itt volt. Egy kedves barátunk segítetett autóval elhozni mindent, hisz egy három fős háztartásnak nagyon sok cucca van.  Minden itt van már, a pakolás egy része letudva. Szortírozva, minden a maga helységében, csak még nincs kipakolva az összes doboz. Jó fej a tulaj és a fia is. Mind a ketten kedvesek, normálisak. Szombaton hoztak nekünk egy hűtőt és egy mosógépet. Ez utóbbi nagyon megfogja Norcit, mert előltöltős . Szereti nézni, ahogy forog benne a ruha, bár néha megijed tőle. J
Elvileg egy-két héten belül felkerülnek a párom bútorai. Berendezett csinos kis lakás, de azért mi átalakítottuk. A beépített szekrény, ment tárolónak, amúgy sem lenne elég hármunknak. A mi ruháink pedig majd szekrénybe mennek. Az étkezőt is átalakítottuk. Eléggé nagy és tágas ahhoz, hogy egy gyerekszoba váljék belőle. Mi nagyrészt, amúgyis a kanapén eszünk, de ha szükség van rá, akkor ott a kávézóasztal, ki lehet nyitni és máris teríteni. Szóval a gyerekszobából még ki kell kerülnie az ágynak, mert azt lecseréljük ha megérkeznek a bútorok (elvileg jön másik ágy), amíg a lúrkó bölcsiben van rendet teszünk a pincében, hogy le tudjuk vinni a lapszerelt asztalt és székeket, aztán már lehet is otthonossá varázsolni a kisszobát. A nagyszobán túl sok átalakítás nem lesz. Kerül fel néhány polc (vagy egy polcrendszer ha jön az is) az apróságok és a könyvek miatt, beállítjuk majd a szekrényt, keresünk a nagygépnek helyet és igazából ennyi. A konyha már sikeresen be lett 85%ra rendezve, illetve leválasztva félig az ebédlőtől (gyerekszoba), később szeretnénk oda egy ajtót, vagy lefalazni, hogy rendesen le lehessen zárni a kisszobát. De! Van spájz! Ennek én külön örülök, nem is kicsit, lehet hova pakolászni és eltenni normálisan a cuccokat. A fürdő is kész van, ott van egyedül 98% rend. Egyedül a polcokat kellene áttenni a másik oldalra, bár a páromnak tetszik ott, ez még tisztázatlan ügy. Az erkélyt elvileg pár héten belül jönnek megcsinálni, az üveglapokat cserélik ki, ugyanis be vannak törve és balesetveszélyes. Amíg lementem boltba és itthon hagytan a fiúkat Norcim sikeresen el is vágta mind a két lábát... L
Szóval. Elköltöztünk. Indul egy újabb felvonás, küzdés és élni akarás. Anyagilag megszívtuk a dolgot, de majd lesz az is valahogy, most a lényeg az, hogy elinduljunk, együtt... jó írányba.

Persze, hogy minden összejön mostanában. Nem is tudom hányadik albit zongorázzuk már, vagy nekik nem aktuális, vagy a gyerek probléma, vagy nekünk nem tetszik valami. Ma megyünk egy ingatlanoshoz, hátha ő tud nekünk megfelelőt ajánlani. Ha tárgytalan, akkor megyünk egy ismerőshöz, ő is tud egy albit és akkor marad az. Bár én nem nagyon örülök az ilyen szívességeknek, pláne ha ez üzleti jellegű, hisz mint nagyapám mondá üzletben nincs barát, rokon, ismerős, csak ellenség. Előre látom ez még hagyni fog maga után pár kör nézeteltérést, de majd meglátjuk.

 

Az elmúlt egy hét csodálatos volt! :)

Hétvégén lementünk bemutatni a családot a szüleimnek.

Ma délután a fiúk nem voltak itthon. Adta magát az alkalom egy nagytakarításra. Valamint holnap lesz 3 hónapja, hogy együtt vagyunk és mivel nem lesz időnk ünnepelni, így meglepi vacsit készítettem és a tortát is. Valamint kap majd egy kis meglepit. Igaz ma tanulnia kell, beadandót írni, de utána egymással foglalkozunk. Gyertyafényes vacsi kettesben (reméljük a szomszéd nem kelti fel Norcit ismét) majd közös fürcsi és egy kis romantikázás...
Alig várom már, hogy hazajöjjenek, de mégis annyi mindent akarok még csinálni. A lényeg viszont kész. :)
 

Elöször is B O L D O G   A N Y Á K   N A P J Á T  minden anyukának!

Mivel párom megszólt, így most nekiültem és írok kicsit.

Boldog anyáknapját kívánok édesanyámnak és anyósomnak!

Mint anyuka csak ennyit tudok hozzáfűzni:
Hordoztam gyereket a szívem alatt. Aludtam úgy,hogy kisbaba feküdt a mellkasomon . Pusziltam bibiket ,gyógyítottam megtört kis szívet,lepukiztak ,lepisiltek és éjszakákat töltöttem karosszékben. De most sem tenném másként!!! A testem bár nem tökéletes ,de ha belenézek a tükörbe egy anyukát látok ,aminél nincs nagyobb dicsőség vagy áldás!

Szépen lassan megy minden a maga útján. Én már egy hete dolgozom, hírdetés szervező vagyok az egyik lapterjesztő cégnél. Az autós-motoros infomagazinukat kaptam meg, abba gyűjtök hírdetéseket és írok cikkeket, fotózom ha kell. Őszre szeretnénk egy megmozdulást, ez is az én nyakamba fog szakadni. De végülis jó munka 8-9 között értekezlet, megbezélés utána meg ki lehet menni, tudok itthonról dolgozni. De ha valami közbejön és nem tudok bemenni megbeszélére akkor sincs baj. Jó főnököm van. :)
Apuci most fog hétfőn kezdeni biztosítási ügynökként. Neki némiképp kötöttebb a munkája. 8-12ig benn majs 13-17ig szintén. Öltöny, nyakkendő, irodai munka... Mellette még tanul is szóval nem lesz sok ideje ránk, amit mondjuk sajnálok, de nincs mit tenni, ilyen az élet.
Norcikánkra egyenlőre egy gyerekfelügyelő fog figyelni, de remények szerint 10 után kezdődik a beszoktatás a bölcsibe. És akkor mehet oda. :) Igaz nagyon messze van, de az az egyetlen SNes gyerekekre specializálódott bölcsőde.
 

Úgy néz ki enyém a megtisztelő feladat, hogy itt is bejelentsem. A család összeköltözött!
Némi félreértés a volt lakótársakkal elég volt ahhoz, hogy beteljen a pohár. Pár nap aktív munkakeresés meghozta a gyűmölcsét. Azon a hétvégén már költöztünk is. Nem mondom, hogy könnyű volt, vagy, hogy most az, de semmi sem lehetetlen. Elhoztunk néhány cuccunkat, Apucinak is szinte mindenét a régi albiból és szépen berendeztünk a lakásunkat. Már a következő héten mentem állásinterjúra (még a költözés napján kellett volna) és fel is vettek, már dolgozom. Párom másodikától dolgozik, a kicsi pedig hát... bölcsibe kell mennije, de ezt még meg kell oldani...

Az elmúlt pár hét pörgött az egész családnak. Egyre nehezebben viseljük a távolságot, a gyerkőc meg pláne. Nagyon apás lett, állandóan nyaggatja, hogy játszanak és nyúzza, hogy vegye fel. Viszont nagyon szépen megindult a beszéde. Az elmúlt pár hetet pár nap megszakításokkal de hol nálam, hol nála együtt töltöttük. nem mondom voltak nehéz napjaink, de hol nincsenek? Sosem veszekszünk, ha félreértés adódik rögtön tisztázzuk, teljesen őszinte a kapcsolatunk. Ennél már csak akkor lehetne jobb, ha nem akarna senki keresztbe tenni és nem lennének körülöttünk hazug, álszent emberek. De hát ilyenek vagyunk, mi emberek. Mindenhol van egy két fekete bárány és farkas is...
Apuci most vizsgázni van. Ha ez sikerül akkor elsejétől van munkája, márpedig miért ne sikerülne. Sokat tanult és tudom én is, hogy megvan hozzá az esze, nagyon ügyes lesz és csupa jó hírt fog majd mondani ha végez. Én most anyuéknál vagyok a kicsivel, pakolunk, dobozolunk. Vagyis nekiálltunk, és folytatni kéne de valahogy nincs rá ingerenciám...
Majd, talán délután.