Az elmúlt pár hét pörgött az egész családnak. Egyre nehezebben viseljük a távolságot, a gyerkőc meg pláne. Nagyon apás lett, állandóan nyaggatja, hogy játszanak és nyúzza, hogy vegye fel. Viszont nagyon szépen megindult a beszéde. Az elmúlt pár hetet pár nap megszakításokkal de hol nálam, hol nála együtt töltöttük. nem mondom voltak nehéz napjaink, de hol nincsenek? Sosem veszekszünk, ha félreértés adódik rögtön tisztázzuk, teljesen őszinte a kapcsolatunk. Ennél már csak akkor lehetne jobb, ha nem akarna senki keresztbe tenni és nem lennének körülöttünk hazug, álszent emberek. De hát ilyenek vagyunk, mi emberek. Mindenhol van egy két fekete bárány és farkas is...
Apuci most vizsgázni van. Ha ez sikerül akkor elsejétől van munkája, márpedig miért ne sikerülne. Sokat tanult és tudom én is, hogy megvan hozzá az esze, nagyon ügyes lesz és csupa jó hírt fog majd mondani ha végez. Én most anyuéknál vagyok a kicsivel, pakolunk, dobozolunk. Vagyis nekiálltunk, és folytatni kéne de valahogy nincs rá ingerenciám...
Majd, talán délután.