Május 25. délután kettő órakor hivatalosan is egy család lettünk. Két tanú jelenlétében kimondtuk a sokadjára elhalasztott igent. Megházasodtunk, egyrészt, mert szeretjük egymást és ezzel is bizonyítani akartuk, hogy tényleg Bármi áron kitartunk egymás mellett, másrészt hamarosan jön a baba és már tényleg nagyon unjuk, hogy folyton meghatalmazás kell mindenhez, amit drága párom szeretne intézni a gyerekkel kapcsolatban. Ha már úgyis jön a következő, aki egyértelműen a nevét fogja viselni akkor már legyen meg ez is. Mivel már sokadik esküvői időpont jött szóba amit le kellett mondani, nem szórakoztunk, bementünk kértünk időpontot és két tanúval megházasodtunk. Sajnálom, hogy a szüleim nem lehettek ott, de megértem őket, viszont legalább örülnek neki és saját fiúkként szeretik férjecskémet is. Norcikám szépen tanulgatja új nevét és örül neki, hogy mindenkit ugyan úgy hívnak így legalább későbbiekben sem kell magyarázkodni neki.
Voltunk kinn végül börzén, igaz, hogy a cuccok kicsiny részét vittük csak ki, egy szatyorral, mert nem lett végül autó. De így is 4 óra alatt kerestünk 3000ret. Igaz ment belőle el enni-innivalóra, pláne, hogy Norcikám is kinn volt, de kaptak a gyerekek ruhát. A nagyfiú egy pókemberes kalapot, polot, és Verdás bugyikat, tesó pedig rugikat, bodykat, zoknit és tutyit. :) Megérte mert ennyi pénzért ennyi mindent sehol nem kaptam volna és Apuci is velünk volt így ő is választott a kis pocaklakónak holmit.
