Apuka miután meglátta, hogy blogoltam nem volt a legboldogabb, de most mit is tegyek? Valahogy besokalltam, hogy folyton mindent elhallgat és nem lehet semmit sem elmondani vagy tudatni a világgal mert megtudja más...
Nem lehetett kihirdetni, hogy eljegyzett, mert mit szólnak hozzá ...-ok, nem lehetett örülni Larának még ha nem is tudtuk, hogy mi lesz, mert mit szólnak hozzá ...-ok. Nem lehetett Norcit felvállalni mert mit szólnak hozzá ...-ok. Sőt nem lehetett anno az esküvőnek is örülni mert mit szólnak hozzá ...-ok, így hát most ott tartunk, hogy cirka két hét múlva esküvő lenne, de nem lesz. Miért? Mert igazából Apucinak van csak tanúja és mert még mindig nem vállalt fel minket mindenki előtt és én meg úgy nem megyek bele, hogy titkolózás legyen belőle. Így hát be kell menni jövőhéten lemondani. Lemondani és nem elhalasztani, mert amíg nem nő fel és nem vállal fel minket addig elfelejtheti. Én egy férfihoz szeretnék hozzámenni ha fogok nem egy gyerekhez, aki nem tudja mit akar. Vagy ha ennyire bizonytalan mindenben akkor hagyjuk az egészet. A gyűrű a polcon hever és ott is marad amíg el nem dönti mit akar és fel nem nő. Elegem van, nem egy használati tárgy vagyok és nem is egy plüss maci amihez állandóan bújni lehet. Nő vagyok vannak érzelmeim, biztonságra és őszinte erős férfire vágyom.