A tegnapi este rájöttem, miközben beszélgettem párommal, hogy az emberi lények mennyire selejtek. Képesek vagyunk saját magunk alatt vágni a fát és magunknak bosszúságot okozni, miközben el lehetne egyszerűbben intézni. Nemhiába szánalmas faj az emberiség. De, ami a legszörnyűbb teljesen életképtelen.

Nos, eredetileg azért akartam posztolni, hogy néhány dolgot megosszak veletek, tudom ezek igazából teljes mértékben alap és egyszerű "kérések", közlések, de sajnos sokak számára nem az.
Vagyis néhány alap illemszabály bunkóknak

1. Gyerekes családban NEM illik este 19 után zavarni (fürdés, vacsora, miegymás). Azt hittem ez mindenkinek alap, de nem elsőnek fordul elő.

2. Mások pénztárcájában nem nyúlkálunk (illetlenség megkérdezni mennyi pénzed van mire ment el, egyebek), ha anyagilag akar valaki segíteni a felajánlott pénzt sem illik megkérdeni arra költötte-e amire adta a másik.

3. Ha valaki segíteni akar (mindegy milyen téren, gyerekvigyázás, társaság, bármi) kérdezze meg szükség van-e rá, ajánlja fel, ha nem teszik utána ne vágjon semmit a fejünkhöz.

4. Ha nem akar semmiben segíteni, akkor pedig ne jöjjön kérdezősködni!

5. Kérdezni, érdeklődni lehet, de a család ügyeibe senki nem szólhat bele.

6. Alapvető illem, hogy nem vonunk mást kérdőre olyan dolgot illetőleg, ami nem ránk tartozik, pláne nem zaklatjuk rendszeresen vele.


Szóval be fogunk ezentúl három dolgot vezetni.
1. Este 19 után SENKI nem jöhet át, ha átjön vissza fog fordulni az ajtóban.
2. Az ember arra ér rá, amire épp tervezi az időt, ezáltal SENKI kedvéért nem lesznek megszakítva, átírva a már betervezett programok, lényegtelen, hogy bel-, vagy kültéri.
3. A hétvégék foglaltak, családiasak és fejlesztősek. Ezentúl - ha csak valaki előre meg nem kérdezi átjöhet-e ekkor-akkor -nem lesz senki szívesen látva. a hétvégén megejtjük a teszthétvégét, ha az nem sikerül külső személy hibályából és a ház ura nem lép ellene akkor alább az utolsó előtti bekezdés érvénybe fog lépni hétfőn-kedden.

Akinek nem tetszik, az tehet egy szívességet, nem kell kapcsolatot tartani. Felnőttünk már mind a ketten, van elég problémánk. Én úgy nőttem fel, hogy saját magam oldjam meg a dolgaim, mert senkire sem számíthat, erre a Mátyás is rájött már jóideje, főleg mióta itt lakunk. Mindkettőnknek megvolt az "Amíg az én házamban laksz az van amit én mondok" szülői felfogás. Külön élünk már egy ideje, tessék addig betartani a dolgokat, amíg nem lesz rossz vége, nem kell egyikőnket sem pesztrálni és ha probléma lesz akkor sem fogunk senkihez menni, mert látszik, hogy aki tudna az sem tesz semmit. Nem kérünk senkinek semmilyen segítségéből.

Nem szeretném ha páromat választás elé kéne állítanom, pddig ha ez folytaódik akkor jövőhét elején megteszem. Vagy szakít minden kapcsolattal, ami csak bajt és veszekedést szül (én is megtettem), vagy 4-én vérvétel után manócskával elköltözünk és vége mindennek. Szeretjük egymást, a gyerkőc is szereti az apját, úton van a lányzó (aki miatt meg pláne nincs ezekhez a cirkuszokhoz kedvem), de nem érdekel szétmegyünk és akkor megköszönheti az illetékeseknek, hogy se menyasszonya, se gyerekei, azok meg szégyelhetik magukat.

Mivel nem tiltottam meg a hozzászólásokat és szabad ország vagyunk így nyugodtan lehet pocskondiázni, egyetérteni, ellenezni a felfogásom. ez van ez a rendszer nálunk tetszik vagy sem. Akinek nem inge nem veszi magára, akinek inge az pedig gombolja jobban össze.